Hogyan vezet az érzékszervi inger adaptív válaszhoz, az adaptív válasz pedig szenzoros integrációhoz?
A biciklizés, mint komplex nagymozgás alapvető eleme, hogy a gyermek eközben egyensúlyban tarthassa önmagát, és a biciklijét. Ehhez máris érzékelnie kell a GRAVITÁCIÓT, és TESTÉNEK MOZGÁSÁT.
Ha a gyermek biciklizés közben még elveszti az egyensúlyát, és esni kezd, a idegrendszere azonnal integrálja az esés érzékleteit. Ezután pedig két út lehetséges: ha adaptív választ hoz létre, akkor úgy helyezi át a testsúlyát, hogy megtartsa az egyensúlyát a biciklivel! Ha az adaptív válasz nem, vagy csak lassan jön létre, a gyermek leesik a bicikliről: ezesetben további adaptív válasz szükséges az irányításhoz.A gyermeknek az esésmentes biciklizéshez, megfelelő úttartáshoz tudnia kell, hogy az útszéli fához képest hol van a bicikli; -tehát integrálnia kell a látási és testi érzékleteit a gravitációs erővel. Minél gyorsabban halad a bicikli, annál nagyobb az érzéki inger, és annál pontosabb kell legyen az adaptív válasz. Ha nekimegy a fának, nem, vagy nem elég gyorsan integrálja az érzékleteket. A biciklizés végén, sikeres út után a gyermek idegrendszere többet tud a gravitációról, a testét körülvevő térről, testének mozgásáról, és egyensúlyáról.