Az SPD, ADD, ASD, ADHD kapcsolódása és elkülönítése

Terápiás munkám során egyre nagyobb mértékben jelentkezik a szülők részéről a rengeteg kérdés: a gyermekem szenzoros? Milyen mértékben szenzoros? Csak szenzoros, vagy más zavar is jelen van? Szenzoros ingerkereső, vagy hiperaktív? Autisztikus? Netalán autista? Az érzékelési rendellenesség (SPD) sok tünete nagyon hasonló más képességzavarok tüneteihez, amely tünetek valóban átfedésben lehetnek egymással. A reális diagnózis felállítása emiatt nehéz, orvosi gárdával egybekötött team munkát igényel. Jelen cikkben a „szenzorosság” elkülöníthetőségének módjairól olvashatnak.

Ha egy gyerek figyelmetlen, és gyakran nem tudja figyelmét egy feladatban, vagy játékban megtartani, küszködhet figyelemzavarral, vagy SPD-vel, de mindkettővel egyszerre is. Hasonlóképp, ha gyerek hiperaktív, sokszor izeg-mozog, fészkelődik, lehet, hogy csak hiperaktív, de lehet szenzoros ingerkereső is, illetve jelentkezhet mindkettő egyszerre. Bár az érzékelési rendellenesség (SPD) előfordulhat önmagában is, valójában igen sokszor társul egyéb problémákhoz, adott esetben súlyosbítva is azokat. Egy autista gyermek pl túlérzékeny lehet a taktilis ingerekre. Az érzékelési probléma nem okoz autizmust, de nehezebbé teszi azt. Minél több problémája van egy gyermeknek az egyik területen, annál valószínűbb, hogy más területeken is problémái vannak: különösen érvényes ez a neurológiai rendellenességeknél. Hogyan mondhatjuk meg tehát a különbséget a szenzoros integrációs zavar, és más rendellenességek között?
Az SPD, vagyis szenzoros rendellenesség egy átfogó folytonosság része. A folyamat egyik végén, néhány gyermeknek enyhe zavara van, ami kihat mindennapjai életükre, önszabályozásukra. A folytonosság másik végénél sok autista gyermeknek van súlyos „szenzorossága”, tovább bonyolítva az alapvető tanulási, kommunikációs, és szocializációs gondjaikat. A szenzoros integráció folytonossága mentén vannak azok, akiknek ADHD-ja, Asperger szindrómája, és más átható fejlődési megkésettsége van. Néhány teljesen „normális” gyermeknek (akiket nem tekintünk olyannak, akiknek diagnosztizálható problémája van) is SPD-je van.

A szenzoros integrációs zavar tünetei az érintés/tapintás, mozgás, látás, hallás, ízlelés, szaglás, önszabályozás, magatartás területein okoznak zavart, ide tartoznak a koncentráció-, és figyelmi képességek, alvás, szociális érzelmi képességek területén jelentkező eltérések. Azt, hogy milyen faja, mennyi, és milyen mélységű tünet jelentkezése alapján állítható fel a szenzorosság „diagnózisa”, kizárólagosan DSZIT végzettségű foglalkoztatás terapeuta általi mélyreható felméréssel végezhető el. A DSZIT terapeuta leírhatja a szenzorosságot, és szükség esetén a gyermek vizsgálata alkalmával észlelt egyéb viselkedésbeli tünetek alapján továbbküldheti pszichiáter szakorvoshoz a további már orvosi kompetenciába tartozó neurológiai zavarok kivizsgálása okán. Így máris világossá válik a szülő számára az SPD megléte, annak mélysége, területei, valamint az ettől eltérő súlyosabb képességzavarok. Láthatóvá válnak az átfedések, elindulhat a terápiás cél differenciálása is. Az időben elkezdett szenzoros integrációs fejlesztés, -mikor a gyermek idegrendszere még plasztikus, képlékeny-, kijavíthatja a gyermek megkésett fejlődését, csökkentheti az érzékelés zavarait. Ahogyan a gyermek a terápia hatására jobb ingerület feldolgozással fog rendelkezni, összerendezettebb lesz, önszabályozása javul, alkalmazkodóképessége nő, mindez adaptív viselkedéshez vezet.
A terápiás út lehet hosszú, és nehéz. Lehet drága, költséges. Lelkileg megterhelő, csalódást, és elkeseredést is okozhat néha. De ugyanakkor lehet reménykeltő, izgalmas is! Örömteli, mert a legjobb ellátást kapja.
A remény kéznél van.
Forrás: Carol Stock Kranowitz, M.A. Zűr-zavaros gyermek. Az érzékelési rendellenesség felismerése és kezelése. Studio Nagy BT 2012. évi kiadásában.