Evést segítő foglalkozás

Majd tíz éve gyógypedagógiai csoportban dolgozó óvónőként, főként autizmus diagnózissal rendelkező gyermekek nevelése alatt, illetve Ayres terápiás foglalkozásaim során évről évre több olyan gyermekkel találkoztam, akik szélsőséges mértékben szelektív evők.

(Külföldi szakirodalom is alátámasztja: az evésproblémák megjelenése a normál fejlődésű gyermekek 25%-át, míg a fejlődésükben valamilyen módon akadályozott gyermekeknél 80%-ot is elér. (Chatoor, 2009) Sokuknál a válogatósság olyan súlyos probléma, hogy beszűkíti az étkezési repertoárt: tudjuk, hogy nemcsak egészségi,fejlődésbeli problémákat okoz, hanem kihat a család jóllétére is. Ayres terapeutaként tapasztalatom, hogy vagy autizmushoz csatlakozva, vagy csak SPD fenállásakor, de a fő probléma az esetek 90%-ában a szenzoros túlérzékenység.

A patológiás evési magatartás hátterében mindig taktilis, mind olfaktorikus, vagy/és gusztatórikus, diszkriminatív szenzoros tüneteket figyelhetünk meg: már a szagától elfordul, súlyos esetben öklendezik, máskor az ízétől; meg sem kóstolja, ránézésre elutasít egyes ételeket, színük, állaguk, illatuk alapján. Előnyben részesít bizonyos textúrákat: csak a ropogós, csak a főzelék állagú, vagy bizonyos hőmérsékleteket: vagy csak túl hidegen, vagy csak nagyon melegen eszi meg. Sokszor előfordul, hogy nem keveredhet a tányéron többfajta étel: más színű, más állagó ételek; vagy a főzelékben, levesben ne legyen darabos: pl zöldség.

Az evést segítő foglalkozások során – mivel rendkívül kifinomult taktilis (bőrérzékenység), íz-, és szagérzékelésük van- deszenzitizáljuk ezen számukra erős ingereket: a 4-5 hónapos terápia során fokozatos kezelési tervvel próbáljuk meg leépíteni a gátló tényezőket, és új szokásokat beépíteni, az ételrepertoárt bővíteni, az érzékenységet csökkenteni, az evést kedvelt tevékenységgé tenni.